Minden amit tudni véltél a függőségről, TÉVES!

Tudtam és éreztem, hogy a függőség körül valami alapvető félreértés van. Azt tapasztaltam, hogy ha én megiszok egy pár pohár alkoholt, majd másnap ezt megismétlem – ahogyan ez egy-egy borfesztivál alkalmával meg is történt – pár napig érdekesen érzem magam majd a hatás teljesen elmúlik, de nem leszek függő ettől az élménytől. Elszívhatok egy egész doboz szivart vagy cigit, egyetlen este alatt, nem leszek tőle függő. Sőt akkor sem leszek függő, ha ezt egy – két hétig folyamatosan gyakorlom. Vajon miért nem? A dohányosoknak egyetlen szál cigi elegendő, hogy visszaessenek. Mitől hat másként rájuk ugyan az a szer másként mint  másokra?

Johann Hari filmjéből megtudhatod a választ. Megértheted a függésről alkotott téves világkép hátterét és választ kaphatsz a függőség valódi okaira. Nézd meg a filmet most.

0:11
Az egyik legkorábbi emlékem, hogy egy rokonomat ébresztgetem – sikertelenül. Kisgyerek voltam csak, nem igazán értettem mi a gond, de ahogy idősebb lettem, rájöttem: a családomat is érinti a drog-, majd később a kokainfüggőség.

0:24
Mostanában sokat gondolkodtam ezen. Részben azért, mert éppen 100 éves a brit és amerikai drogtilalom, amit aztán ráerőszakoltunk az egész világra. Egy évszázados tehát ez a végzetes elhatározás, mely szerint a függőket büntetni és gyötörni kell. Azt hittük, hogy ez majd elrettenti és leszokásra ösztönzi őket.

0:47
Pár éve, a hozzám közel álló függőket szemlélve, azon töprengtem, lehet-e valahogy segíteni nekik.Rájöttem, hogy rengeteg alapvető kérdés volt, amire nem ismertem a választ. Például mi okozza igazából a függőséget? Miért erőltetjük ezt a nem igazán működő megközelítést, és van-e jobb megoldás, amit helyette tesztelhetnénk?

1:09
Úgyhogy sok mindent olvastam erről, de nem találtam kérdéseimre választ. Gondoltam, oké, megyek és leülök olyanokkal világszerte, akik átélték, vagy vizsgálták a függőséget, beszélek velük, és talán ragad rám valami. Persze gőzöm sem volt arról, hogy több mint 48 000 km-t fogok megtenni, de elindultam, és egy csomó különböző emberrel találkoztam, kezdve egy Brownsville-i transznemű kokainárustól Brooklynban, egy tudóson keresztül, aki hallucinogéneket etet mongúzokkal, hogy megnézze, vajon rákapnak-e az az állatok. Egyébként igen, de csak bizonyos körülmények között. Az egyetlen ország, amely legalizálta az összes kábítószert a marihuánától a kokainig – ez Portugália. És amire rájöttem, ami sokkolt, az az, hogy minden, amit tudni vélünk a függőségről, téves. Ha elkezdjük felfogni a függőséggel kapcsolatos új eredményeket, nemcsak a drogpolitikánkat kell gyökeresen megváltoztatnunk.

1:57
De kezdjük azzal, amit tudni vélünk, illetve amit én tudni véltem. Vegyük csak ezt a középső sort itt.Képzeljük el, hogy mindannyian 20 napon át napi háromszor használnának heroint. Mintha néhányukat egészen feldobná a gondolat… ! (Nevetés) Ne parázzanak, ez csak egy gondolatkísérlet. Képzeljék el, hogy ezt tennék, rendben? Mi történne? Szóval erről van egy történet, amit egy évszázada mesélnek nekünk. Azt hisszük, hogy mert kémiai kampók vannak a heroinban, attól hogy szednék egy darabig, a testük függővé válna ezektől a kampóktól, fizikailag kellene önöknek, és a 20 nap után önök mind heroinfüggők lennének. Ugye így van? Én ezt hittem!

2:33
Először akkor döbbentem rá, hogy ezzel a sztorival valami nem stimmel, amikor részleteiben is elmagyarázták. Ha hazamenet a TED-ről elüt egy kocsi, és a csípőcsontom eltörik, kórházba kerülök, és rengeteg diamorfint pumpálnak belém. A diamorfin heroin. Sőt, sokkal jobb minőségű heroin, mint ami az utcán kapható. A díler portékája tele van vacakkal, tulajdonképpen egészen kis része csak heroin, míg a kórházi anyag színtiszta heroin. Csípőtörésnél egész sokáig szedhetik. Jó sokan vannak most a teremben, akik, bár nem is gondolták, már irtó sok heroint szedtek. S valószínűleg önök is, kedves nézők, akárhonnan is nézik az előadást. S ha mindaz, amit a függőségről hiszünk, igaz, akkor a kampók ezekre az emberekre is veszélyesek. Nekik is függővé kellett volna válniuk. Sokat vizsgálták a jelenséget,ugyanis ők nem lesznek függők. Ha nagymami csípőprotézist kap, nem narkósként tér haza. (Nevetés)

3:24
Mikor erre rájöttem, nagyon furcsállottam. Ellenkezett mindazzal, amit a függőségről tudni véltem, úgy éreztem, ez nem lehet igaz! Aztán találkoztam Bruce Alexanderrel, aki a vancouveri egyetemen tanít pszichológiát. Elképesztő kísérletet gondolt ki, mely segít a probléma megvilágításában. Alexander professzor elmagyarázta, hogy az, amit a függőségről mindannyian tudni vélünk, részben egy korábbi kísérletsorozatból származik, melyet a XX. században végeztek el. Pofonegyszerű. Otthon ki is próbálhatják, ha kis szadizmusra szottyan kedvük. Fogunk egy patkányt, és berakjuk egy ketrecbe két itatóval. Az egyikben tiszta víz, a másikban heroinos vagy kokainos víz van. Ilyenkor a patkány szinte mindig a kábítószeres vizet választja, és ebbe szinte mindig elég gyorsan belehal. Kell ennél több? Mind azt hisszük, így megy ez. A 70-es években Alexander átgondolta a kísérletet, és észrevett valamit. Azt mondta: “Ahá! Üres ketrecbe tették a patkányt. A kábítószerezésen kívül mást nem tud csinálni.Próbáljunk csak ki valami mást.” Alexander készített egy ketrecet, amit patkányparknak nevezett el, de hívhatnánk patkánymennyországnak is. Tele van sajttal, színes labdákkal, alagutakkal. És persze haverokkal, ez lényeges. Annyit szexelhetnek, amennyit akarnak. Ott van persze a két itató is. A tiszta vizes, meg a kábszeres. És most kapaszkodjanak meg: A patkányparkban a lakók oda se szagolnak a heroinos vízre. Szinte sosem isznak belőle. Függővé pedig egyikük sem vált, egyikük sem adagolta túl magát. A magányos példányok szinte mindegyike túladagolta magát, a társas, boldog patkányok közül meg egy sem.

4:58
Mikor Alexander először kapta ezt az eredményt, úgy gondolta: Eh, patkányok! Teljesen mások, mint az emberek. Talán nem annyira, mint szeretnénk. De tudják — Szerencsére volt egy emberi alanyos kísérlet is, ugyanaz volt az alapelve, és pont ugyanakkor hajtották végre. Úgy hívták, hogy vietnami háború. Vietnamban az amerikai csapatok 20 százalékánál rengeteg heroin fogyott. Ha megnézik a korabeli tudósításokat, mindenki aggódott, mert azt hitték, Úristen, ha hazajönnek, narkósok százezrei lepik el majd az Egyesült Államok utcáit, mert az elmélet ezt sugallta. A katonákat, akik heroint használtak Vietnamban, otthon megfigyelték. Az Általános Pszichiátriai Archívum részletekbe menő tanulmánya mit is ír róluk? Nos, nem kerültek a rehabra vagy az elvonóra, 95%-uk egyszerűen abbahagyta a drogozást. Ha hisznek a kémiai kampós sztorinak, akkor ez nem magyarázható. Alexander azonban úgy vélte, hogy a függőség másképp működik. Mi van akkor, kérdezte, ha köze sincs a kémiai kampókhoz? És ha a függőség is csak a ketrecről szól? Mi van akkor, ha a függőség környezeti adaptáció?

6:03
Ugyanerről egy másik professzor, Daniel Cohen Hollandiában kijelentette, hogy a függőséget inkább kötődésnek kellene nevezni. Az embernek természetes és veleszületett szükséglete a kötődés, és mikor boldogok és egészségesek vagyunk, egymáshoz kötődünk. Ha erre valaki nem képes, mert retteg, elszigetelt vagy sok csapás érte, akkor valami olyanhoz kötődik, ami mindezt elfeledteti. Legyen az szerencsejáték, pornó, kokain vagy akár marihuána, de valamihez kötődnünk kell, mert természetünk így diktálja. Minden emberi lény erre vágyik.

6:39
Először nagyon nehéz volt ezt belátnom. Talán ez segít jobban megérteni: amint látom, egy vizesüveg van a székem mellett, ugye? S ahogy elnézem, önök közül is sokan vizesüveget szorongatnak. Hagyjuk a drogokat meg a drogellenes harcot. Ezek az üvegek mind tele lehetnének vodkával, méghozzá törvényesen. Mind jól berúghatnánk, akár én is, előadás után, — (Nevetés) — de nem tesszük. Mivel le tudták perkálni azt a rakat pénzt, amibe a TED beugrója került, gondolom, megengedhetnék maguknak,hogy a következő hat hónapot végigvedeljék. Nem végeznék hajléktalanként. És mégsem teszik, és nem azért, mert valaki visszatartja magukat, hanem, mert annyi kötődésük és kapcsolatuk van, amire szívesebben szánnak időt. Van munkájuk, amit kedvelnek, szeretteik, egészséges kapcsolataik. A függőség lényege az – szerintem minden jel erre mutat –, hogy az ember nem bírja elviselni a jelenlétet a saját életében.

7:37
Ennek igen fontos következményei vannak, ami a leginkább nyilvánvaló a drogellenes kampány esetében. Arizonában meglátogattam olyan női elítélteket, akiket “Drogfüggő voltam” feliratú pólók viselésére köteleztek, míg összeláncolva sírokat ástak, a járókelők gúnyolódása közepette. Mikor ezek a nők kikerülnek a börtönből, büntetett előéletűnek számítanak. Tehát soha többé nem dolgozhatnak törvényesen. Ez persze egy extrém eset, nyilván nincs minden drogos bilincsben, de a világ szinte minden részén valahogy így bánunk a drogosokkal. Megbüntetjük, megszégyenítjük, bűnözőként kezeljük őket. Megakadályozzuk, hogy újra beilleszkedjenek. Egy kanadai-magyar orvos, dr. Máté Gábor aki egy csodálatos ember, azt mondta, remek ez a rendszer, ha a cél a függőség mélyítése. Tervezni se lehetne jobbat.

8:23
Egy ország azonban az ellenkező utat választotta. Elmentem megnézni, mire jutottak. 2000-ben Portugália Európa egyik legnagyobb krízisével nézett szembe. A népesség 1%-a heroinfüggő volt, ami valahol teljesen felfoghatatlan. Az évek során egyre jobban forszírozták az amerikai módszert. Büntették, megbélyegezték és megszégyenítették a drogosokat, s egyre rosszabbodott a helyzet. Egy szép napon a miniszterelnök és az ellenzék vezetője leültek, és kijelentették, ez nem mehet így tovább, az országban egyre több a heroinfüggő. Hozzunk létre egy tudósokból és orvosokból álló bizottságot, hogy megoldást találjanak. Felállítottak egy bizottságot, élén egy kiváló orvossal, dr. Joao Goulaoval, hogy áttekintsék az új eredményeket. A véleményük pedig ez volt: “Legalizáljunk a marihuánától a crackig minden egyes drogot, de “ – és most jön a lényeg! – “vegyük mindazt a pénzt, amit a drogfüggők elszigetelésére, elkülönítésére szántunk, és költsük arra, hogy ismét integráljuk őket a társadalomba.” Nem így képzeljük el a függőség kezelését az USA-ban és Nagy-Britanniában. Persze náluk is van bennlakásos elvonó, pszichológiai kezelés, ezek valamennyire hatásosak. De a legfontosabb, amit tettek, a mi programunk szöges ellentéte: létrehoztak egy kiterjedt álláskereső programot drogfüggőknek, mikrokölcsönöket adtak nekik, hogy vállalkozást indítsanak. Vegyünk pl. egy autószerelőt. Mikor készen áll erre, elviszik egy műhelybe, és ott közlik: ha egy évig munkát adnak neki, mi a fizetése felét álljuk. Az volt a cél, hogy Portugáliában minden függőnek legyen reggel miért felkelnie. S mikor elmentem, hogy találkozzak a portugál drogfüggőkkel, azt mesélték, hogy mivel volt céljuk, sikerült újra társadalmi kötelékeket, kapcsolatokat teremteniük.

10:00
Idén lesz 15 éves a Portugál kísérlet. Eredménye: az intravénás drogok használata a Brit Kriminológiai Szaklap szerint 50 %-al, ÖTVEN százalékkal csökkent Portugáliában. A túladagolás, a HIV is látványosan csökkent a függők közt. Minden tanulmány szerint jelentősen csökkent a függőség. Bizonyíték erre az is, hogy Portugáliában szinte senki sem akar visszatérni a régi módszerekhez.

10:23
Ezek a kérdés politikai vonatkozásai. Szerintem azonban vannak más vonatkozásai is ennek a kísérletnek. Kultúránkban az emberek egyre inkább könnyű prédái mindenféle függőségnek, legyen az okostelefon-, vásárlási, vagy ételfüggőség. Mielőtt elkezdődött a TED — biztos emlékeznek –,bemondták, hogy ki kell kapcsolni a mobilokat, és meg kell mondjam, önök közül sokan úgy festettek,mint a drogfüggők, akikkel közölték, a dílerjük pár óráig nem érhető el. (Nevetés) Persze sokan érzünk így. Talán különösnek találják, mert éppen arról volt szó,hogy az elszigetelődés táplálja a függőséget, s furcsa, hogy nő az elszigetelődés, mert szerintünk a lehető legösszekapcsoltabb társadalomban élünk. Egyre inkább úgy vélem, hogy a kapcsolataink vagy amikről azt hisszük, hogy azok, a kapcsolatnak csak gyenge utánzatai. Ha valamilyen csapás éri önöket, észre fogják venni: nem twitteres követőik fognak önökkel leülni beszélgetni. És nem is a Facebook-os barátaik segítenek majd. Csakis a hús-vér barátaik, akikkel mély, árnyalt, többrétegű és főképp személyes kapcsolatuk van. Bill McKibben, a környezetvédő író mesélt nekem egy tanulmányról, amely sokat mond a témáról. Megvizsgálta, hogy az átlagos amerikai hány embert tart oly közeli barátjának, hogy egy csapás esetén fel merné hívni. Az 50-es évek óta csökken ez a szám. Viszont az egy emberre jutó lakóterület egyre csak nő. Akár metaforának is beillik arra, amit kultúraként választottunk. A lakóterületért cserébe a barátságainkat, a tárgyakért a kapcsolatainkat adtuk, s az eredmény? A miénk az egyik legmagányosabb társadalom. Bruce Alexander, aki a patkányparkos kísérletet végezte, azt mondja, a drogfüggőség kezelésekor mindig az egyén felgyógyulásáról van szó, és persze jogosan, de többet kellene beszélnünk a társadalom felgyógyulásáról. Valami nagyon elromlott, nemcsak az egyéneknél, hanem az egész társadalomban. Olyan társadalmat alkottunk, ahol sokunk élete majdnem úgy fest, mint az a magányos ketrec, s nem úgy, mint a patkánypark.

12:15
Azonban be kell valljam, nem emiatt foglalkoztat a téma, nem a politikai, vagy a társadalmi vonatkozásai érdekeltek. Hanem az, hogyan segíthetnék a szeretteimnek. S mikor visszatértem a hosszú utazásról és mindezt láttam, ismét szemügyre vettem a drogfüggőket az életemben. Őszintén szólva, nehéz egy drogfüggőt szeretni, ezt a jelenlevők közt is sokan tudják. Gyakran dühös az ember. S azt hiszem, azért annyira túlfűtött a függőségről szóló vita, mert mindegyikünket szíven üt. Voltunk már úgy, hogy ránéztünk egy függőre, és azt gondoltuk: bárcsak valaki leállítana. A forgatókönyveknek, melyeket a függőkkel való bánásmódról tanultunk be, jó példája az “Intervention” c. valóságshow. Elcsípték már biztosan. Az életünkben mindent a valóságshow határoz meg, de ez egy másik TED előadás. Ha látták az “Intervention” c. műsort, emlékezhetnek, elég bugyuta. Fognak egy függőt, meg az összes szerettüket, s egy helyre terelik őket, megmutatják nekik, mit csinálnak, s közlik, ha nem változnak meg, mindenüket elveszthetik. Tehát a függő kapcsolatait fenyegetik, feltételessé teszik ezeket a függő engedelmes viselkedésétől. S én azt hiszem, kezdem érteni, hogy miért nem működik ez a módszer. Mintha a drogellenes küzdelem kicsinyített mása lenne, amit importálunk a magánéletünkbe.

13:33
Szóval azt kérdeztem magamtól, hogyan lehetnék én is portugál? S azóta azt csinálom, sajnos nem elég rendszeresen, és kicsit nehezemre is esik, hogy azt mondjam szeretteimnek, akik drogfüggők: szeretném mélyíteni a kapcsolatunkat. Nehéz azt mondani nekik, hogy szeretem őket, akár drogoznak, akár nem. Szeretlek, bármilyen állapotban is vagy. Ha szükséged van rám, eljövök és ott leszek veled, mert szeretlek, és nem akarom hogy egyedül légy vagy, hogy egyedül érezd magad.

14:00
És azt hiszem, ez a lényeg: “Nem vagy egyedül, mi szeretünk téged.” S a függőség kezelésében ennek ki kell derülnie, társadalmi, politikai és egyéni szinten is. Már száz éve csak csatadalokat éneklünk a függőkről. Ehelyett inkább szerelmes dalokra kellene gyújtanunk, mert a függőség ellentéte nem a józanság, a függőség ellentéte az emberi kapcsolat.

14:27
Köszönöm figyelmüket!

14:29(Taps)

Forrás: ted.com

Hipnózis a XX. században

A hipnózis, önhipnózis és a meditáció azonos tudatállapotok, amit minden ember ismer, akár gyakorolja ezeket a technikákat, akár nem.

Hiszen, úgy nem tud élni ember a földön, hogy 1 hétnél hosszabban nem alszik egyáltalán, mert abba belehalna.

Amikor pedig alszunk, vagyis kezdünk elaludni, a szemünket lecsukjuk, elkezdünk mélyülni, elménk elkezd csendesedni. Mélyülni annyit jelent, hogy az agyhullámaink lassulni kezdenek.

Ébrenlét, figyelő, aktív állapotban, béta agyhullámok: 13–25 Hz.

Csukott szem, nyugodt, ellazult állapot, alfa agyhullámok: 7-12 Hz.

Mély ellazult állapot, vagy könnyű alvás, théta agyhullámok: 4–7 Hz.

Mély alvás, delta agyhullámok: 4 Hz alatt.

Amikor valaki meditál, akkor a gondolatinak kiürítésével és lélegzetének megfigyelésével az agyhullámait képes nagyon lelassítani. Néhány nap gyakorlás révén a 7-10 Hz közötti ébrenléti állapot is elérhető, meditációban pedig a 4-5 Hz. Ehhez persze csendes, ingermentes környezet és szótlanság szükséges, ahol senkivel sincs kontaktus és megoldott az étkezés és a tisztálkodás is. Ezeket a módszereket főként a szerzetesek hagyományai őrzik, bár minden ember, aki abban a környezetben gyakorol képes ezt a végtelen békés (lassú agyhullám) állapotot megtapasztalni.Young woman smoking dangerous cigarette with toxic skull smoke

Ezekbe az állapotokba minden embernek van betekintése az alvásán keresztül, akár gyakorolja a meditációt akár nem. Amikor elalszunk, az agyi hullámok csökkenése automatikusan bekövetkezik.
Aki álmodik, biztosan abban a tudatállapotban van, mint az, aki éppen egy hipnózis programon vesz rész. Ebben a tekintetben az önhipnózis a vezetett hipnózis és az álom között nincs különbség.

Az önhipnózis egyik remek módszere pl. az agykontroll. Valószínűleg José Silva az agykontroll alapítója, azért ezt a kifejezést választotta, mert nem akart küzdeni a „hipnózis” szó mögött megbújó előítéletekkel.

Hipnózisról akkor beszélünk ha az elmélyült tudatállapotot azzal a szándékkal keressük, hogy ott változást, gyógyulást hozzunk létre. Ha egyedül megyünk ezzel a céllal (mint pl. az agykontrollban, az nlp-ben, vagy más hasonló technikákban), akkor azt önhipnózisnak nevezzük. Meditációról akkor beszélhetünk, ha az elmélyült állapotot az elme csendjéért keressük fel. Az itt szereplő fogalmakat szerte a világban sokan, sokféle módon használják. Pl. a vezetett meditáció egy szép kifejezés, mert a békét keresi a hallgató, valójában, definíció szerint hipnózis, csak a kolléga szépen fogalmazott.

A legtöbb dohányzásról leszoktató hipnózis módszer a fentiek alapján egy kipróbált és kifinomult módszer formájában próbál új viselkedési mintákat tölteni a kliens elméjébe. Vagyis arra próbálja rávenni a jelentkezőt, hogy egy meglévő gyakorlat helyett egy újat sajátítson el.

Ebben az esetben a hipnotizőr, a kliens számára kívánatos képeket rajzol a kliens tudatának mélyébe, és arra kéri, hogy ezeket e képeket Ő is erősítse meg azzal, hogy több alkalommal lejátssza őket. Ez már sokkal jobb, mint Cipolla mágus műve, bár még mindig a hipnotizőr tesz képeket, viselkedési mintákat a kliens elméjébe. Természetesen olyan képeket, amivel a kliens egyetért. A módszer ezért is képes működni, bizonyos mértéig. Ezzel a módszerrel sokan szoktak már le a dohányzásról. Bár azok is sokan vannak, akik ilyen módszer után minket is felkeresnek, mert nem tudtak leszokni.

Valójában azzal van a probléma, hogy beteszünk valami olyat a leszokni vágyó ember tudatába, ami ott korábban nem volt, és azt nem Ő találta ki, hanem a terapeuta. Ezt a lépést ma nem tekintjük etikátlanságnak.

150 éve még, ha valaki megölt egy embert és azt „hivatalos” párbajban tette, mentesült a törvény vádja alól. Ma viszont nincs ilyen kivétel.

A fent bemutatott módszer nézeteim szerint komoly beavatkozás a leszokni vágyó emberek szabad akaratába, ezért én olyan módszert használok ami visszaadja a jelentkező szabadságát saját tettei felett.

Honnan erednek a hipnózisról szóló tévhitek?

A hipnózist története során sokszor szemfényvesztések kellékeként használták. Erre talán szemléletes példa Thomas Mann Mario és a varázsló című kisregénye, melyben Cipolla, a mágus arra veszi rá Mariót, hogy csókot adjon neki, Mario a hipnózis alatt ugyanis szerelmét látja a mágusban.

Vagy Verne Gyula, Sándor Mátyás című regényében, ahol a főszereplő több alkalommal is hipnotizál valakit, célja elérése érdekében.

1. A hipnózissal való visszaélés etikátlanságának szép példája, amit művében e két úr megfogalmazott.

2. Egy kés nem tehető felellőssé, hogy a vacsorát szeletelik fel vele, vagy a szomszédot. Más szavakkal az eszköz nem okolható az őt használó ember tetteiért.

3. Nem Sándor Mátyás vagy Cipolla mágus részéről, hanem az írók részéről, akik a hiszékeny és a témában járatlan olvasóknak olyanokat mesélnek, ami nem is létezik. Hogy egy hasonlattal éljek Thomas Mann vagy Verne Gyula csak annyira pontos képet festett a hipnózisról mint, Verne Gyula Utazás a Holdba, című regényében az űrutazásról. Ma már pontosan tudjuk, milyen felszereléssel lehet a világűrből élve visszatérni még, ha a Holdon nem is szállnak le. Ha visszaemlékszünk, Verne a Hold felé egy ágyúval lőtte ki utasait, akik időnként kinyitották a hátsó ajtót, hogy ezt-azt kidobjanak a lövedékből. Ahhoz képes, hogy Verne 100 évvel korábban elmondta az űrutazás elvét, szép teljesítmény egy ilyen pontos jóslat. Az Ő űreszközével viszont nem tudnánk felszállni. Ugyanígy néz ki a hipnózisról alkotott képe is. Izgalmas egy regényben, ezekkel a módszerekkel azonban semmit sem lehetne elérni, mert Ön egy ponton azt mondaná nagyra nyitva a szemeit: „Ez valami vicc? Most szórakozik velem?” Aztán habitusának megfelelően, megjegyzést tenne, majd távozna.

Így nem lehet leszokni a dohányzásról, még csak a másik ember akaratát sem lehet irányítani a beleegyezése nélkül.

Az egyik, amit fontos megérteni, hogy a XIX. század végi hipnózissal foglalkozó kutatók egy része magát felsőbb rendűnek gondolta, mivel ők valami olyanhoz értettek, amihez a többi halandó nem. Ezért úgy gondolták, hogy a hipnotikus állapot során olyan instrukciókat (szaknyelven: szuggesztiókat) tehetnek a kliensük elméjébe, amit ők „doktorként” kitaláltak.

Azt a gyakorlatot követték, hogy pl. valakit úgy kell kigyógyítani a túl sok borivási betegségéből, hogy mély hipnotikus állapotban be kell vésni a tudatába, hogy amikor boros üveg, vagy boros pohár kerül a kezébe, keze remegni kezd, az üveget elejti, a poharat éppen, hogy meg tudja tartani és jobb, ha leteszi… stb. Ez a módszer a kliens szabadságának korlátozása. Erre csak azért voltak képesek akkoriban, mert a kliensek kimondatlanul hozzájárultak ahhoz, hogy velük ezt tegyen a doktor mait csak szeretne, mert olyan nagy “mágusnak” tartották a doktort.

Ma már sokkal fejlettebb személyiségek vagyunk. A földlakók többsége nem fog bedőlni egy ilyen átlátszó trükknek.
A XXI századi hipnózis ez elmélyült állapotot arra használja, hogy segítse az egyént az életében jelenlévő problémák helyreigazításában, saját szándékai szerint.

Leszokási módszerek múzeuma

Célom a módszerek bemutatása és nem a bírálatuk, hiszen e módszerek segítségével már emberek ezrei szoktak le a dohányzásról. Hatásfokuk 3-15% között mozog. Azért mutatom be mégis őket, mert a legtöbb dohányos több sikertelen leszokási kísérlet után találja meg a végleges leszokás módszerét.

Mi a függés? A szótárak és egyéb tudományos helyek nem adnak számomra kielégítő útmutatást e szóról.
Értelmezésem szerint a függés az, amikor az egyén szándékát felülíró „erő” irányítja cselekvést. Az egyén szívesen tartózkodna, cselekedne mást csak nem képes megtenni. Ez az „erő” ami a cselekvést irányítja, egy érzés. A dohányos azt érzi, hogy rá kell gyújtania, és ha nem teszi meg a feszültség jelenik meg.
Tehát a függés az, amikor a megjelenő kellemetlen érzés elmúlását az egyén egy szer vagy viselkedés használatával idézi elő.

Ha ez a bizonyos kellemetlen érzés nem jelenne meg, a leszokás semmilyen nehézséget sem jelentene.

A kell, szó leggyakrabban akkor jelenik meg, amikor egy külső erőt észrevétlenül fogalmazunk meg. „Megyek, mert még el kell mosogatnom.” Ki mondta, hogy most mosogatnia kell? Itt érhető tetten a külső erő, vagy hatalom, akit maga fölé helyez az egyén.
Ezért nehéz leszokni a dohányzásról, mert úgy érzi, hogy rá kell gyújtania. Mintha ez a külső erő fogva tartaná. Természetesen ez a külső erő, egy érzés, egy korábban átélt tapasztalathoz kapcsolódik.

Az itt következő módszereket azért nevezzük múzeumnak, mert szeretnék megoldani, ezt a „kell” erőt, a logika használata révén, legtöbbször nem képesek rá, ezt jelzi a hatékonyságuk is (3-15%).

E módszerek talán támogatják a leszokási folyamat kezdeti szakaszát, a végleges leszokást nem hozzák el.

  • Séta. A legegyszerűbb, ha sétálni megy dohányzás helyett. Csak ott a környéken ahol lakik, 10-15 perc elegendő. Jobb sétálni, mint harcba szállni a sóvárgással.
  • Légzés. Több keleti hagyomány is, amelyik meditációt tanít, a lélegzet figyelésére teszi a hangsúlyt, hogy az érzelmek elcsituljanak. Amennyiben nincs lehetősége sétálni, keressen egy nyugodt helyet, csukja le a szemét és kezdjen figyelni a lélegzetére. Lélegezzen 8 mélyet, amikor a rekeszizmokat mozgatja, a vállai pedig mozdulatlanok, majd 8 könnyűt, szinte felszíneset. Ezt követően a mélyet tegye kevésbé méllyé, a könnyűt pedig még könnyebbé. Akkor csinálja jól, ha már nem is érzi a különbséget a kétféle lélegzet között. Ekkor pedig váltson át egy másik gyakorlatra, ami a ki- és a belégzések hosszát figyeli meg. 8 másodperc belégzés, 8 másodperc kilégzés, majd a kilégzés után 2-3 másodperc szünet, amikor kifújta a levegőt és még nem kezdi beszívni. Ez a módszer méllyé és lassúvá, pihentetővé teszi a lélegzetét. Ha ez már megy, akkor lehet a 3×8 légzés, ami 8 mp belégzés, 8 mp benntartás, 8mp kilégzés, 2 mp szünet.
  • Váltott orrlyukú légzés. A jobb orrnyíláson át belélegez, a bal orrnyíláson pedig ki. Egyik kezének valamelyik két ujjával zárhatja az orrnyílását, hasonlóan ahhoz, mint amikor víz alá bukik.
  • Meditációs zene hallgatása. Válasszon magának egy szép zenét, amely szöveg nélküli és hallgassa 10-15 percig. Közben végezheti a légzésfigyelési gyakorlatot. Ezzel a módszerrel figyelmét a pillanatba hozza – a cigi utáni sóvárgás helyett.
  • Cukorka, szotyi, tökmag. Ennek a módszernek a lényege, hogy a keze és szája folyamatosan le legyen foglalva, így az az inger, hogy rá kell gyújtani, később alakul ki a módszer használói szerint. (Ez egy másik függés a dohányzás tetejére. Ha Önnek azonnal le kell szoknia, ez a módszer néhány hétig hasznára lehet, évek távlatában kis eredményt hoz, mert egy nagyobb stresszhelyzet visszatéríti a dohányzáshoz.)

  • Vízivás. Minden korty vizet alaposan rágjon meg. Ha szereti, tehet bele darált jeget is.
  • Fogmosás. Vannak, akik a sóvárgás leküzdésére a fogmosást használják eredménnyel. Fontos, hogy csak kis erővel mossa ilyenkor a fogait, hogy a fog töve ép maradjon. Ez a technika azért működik, mert a száj és a kéz mozdulatait egyszerre használja, csakúgy, mint a dohányzáskor. Sokan mondják, hogy amikor a fogaikat és a szájukat tisztának érzik, már nem akarnak rágyújtani.
  • Emlékeztesse önmagát, hogy miért akarja abbahagyni a dohányzást. Olvassa el ismét a feljegyzését. Ha nem képes sokszor elolvasni, vagy sűrűn elfelejti, akkor készítsen egy új kártyát. Mert a mostani olyan tervet tartalmaz, amit Ön nem szívesen lát sokszor. Ezen az új kártyán arról írjon, mit szeretne a dohányzás helyett. Kerülje azokat a kifejezéseket és mondat szerkezeteket, amiket nem szeretne. Arról írjon, amit nagyon szeretne!
  • Cselekvésváltás. Vegyen egy tiszta lapot és ossza ketté. A baloldalra írja fel, hogy mi váltotta ki a dohányzást, mi történt azelőtt, hogy rágyújtott. A jobb oszlopba pedig írja le, hogy a fenti módszerek közül mit lenne a legjobb tenni a dohányzás helyett. Amikor ezzel megvan, tépje össze a papírt és dobja el. Majd a következő esetnél, kezdjen ismét egy másik listát. Emlékezzen rá, hogy emberek millióit éri hasonló stresszhelyzet nap, mint nap, és ők nem a cigarettát választják a stressz csökkentésére. Ön is választhat mást!
  • Támogató barát. Egy barát vagy ismerős, akit felhívhat és bátorítást kaphat tőle, hogy folytassa az utat a leszokás felé. Minden újabb kipróbált és elvetett módszerrel Ön közelebb kerül ahhoz, hogy végleg leszokjon a dohányzásról.
  • Nikotinrágó és nikotin tapasz… Arról nem érdemes beszélni ezen a helyen, hogy mennyivel nagyobb adag nikotin kerül a szervezetébe annak, aki ezeket a készítményeket használja, mintha dohányozna, mert világosan látható, hogy ezek az eszközök elfedik a függést és nem oldják meg azt.
    Tételezzük fel, hogy a függést a nikotin okozza. Ha Ön egy olyan anyagra függő, ami 48 órán belül kiürül a szervezetéből, akkor mi a teendő? Érdemes egy 2-3 napos elvonuláson részt venni, ahol pl. filmeket nézhet vagy könyvet olvashat, és a személyzet átsegíti ezen az időszakon. Mert amikor az anyag már nincs jelen a testében, akkor hogy okozza a függést? Függést csak akkor tud okozni, amikor csökken a koncentráció a testében és a megjelenő rossz érzés arra indítja, hogy megint növelje a nikotin szintet. Lehet, hogy az a két nap nehéz volna, no de két napot ki lehetne bírni. Vajon miért nincsenek ilyen leszoktató programok? Mert a nikotin távozása után marad egy érzés, és ez a leszokás kulcsa. A nikotinos termékek nem akarják megoldani a függését, mindössze kezelni kívánják azt.
  • Szeretem magam. Vegyen egy üres lapot, majd írja tele a következő mondatokkal: „Szeretem magam, mert… Szeretem magam, mert… Szeretem, magam, mert…” Minden mondatot más indoklással fejezzen be. Ez sem lesz nagyon könnyű, bár nagyon jó gyakorlat. Most jön a neheze. Írja le a nem szeretett tulajdonságait is és írja oda, hogy azok mi jót hoznak Önnek és ezért mit szeret bennük. Ilyen listát 2-3 naponta írhat újat. Csak a gondolatokkal dolgozzon ebben az esetben az érzésekkel nem.
  • Szünet. Ha szünetre vágyik munka közben, akkor menjen sétálni, vagy igyon egy teát cigarettázás helyett.
  • Csoportterápia. Az USA-ban 1962-ben dolgoztak ki egy módszert, amelyet 25 év múlva itthon is bevezettek. Ez egy teljes leszoktatási program, melyet csoportterápia révén működtetnek. Mint más egyéb módszerrel, ezzel is biztosan sokan leszoktak, nincsenek róla nyilvános adatok. A csoportterápia fő előnye, hogy az egyént a magány érzésétől való megszabadulás útján segíti: megjelenik a megfelelés igénye „szégyellném magam a csoport előtt, ha rágyújtanék” erejével hat a dohányosra. Amikor az egyén már nem tagja a csoportnak és egy stressz helyzetbe kerül, nagyon könnyen a cigarettához nyúlhat, hogy képes legyen ismét megnyugodni.

Ha jól értem, a függőséget bűntudattal, vagy a szégyennel próbálja a csoport elnyomni, ahelyett, hogy megoldanák?

  • „Viszket? Hagyja békén!” A nikotin egy „ajzó szer” ami növeli a szervezet stressz-szintjét. Ez egy csaláncsípéshez hasonlít. Ha nem vakarja, hamarabb elmúlik, ha vakarja, képes kisebesedni. A nikotin esetében ez egy lejtő, ha „megvakarja” lejjebb csúszik. Minél több cigarettát fogyaszt, annál többet lenne jó.
    A legjobb, ha el sem indul ezen a lejtőn. Ezt csak úgy tudja megállítani, ha az első lépésnél tetten éri a folyamatot és kilép a csábítás vonzásából. Bár ezt a legtöbb dohányos saját tapasztalatból igen jól ismerheti.

Minden leszokni vágyó az itt leírt vagy egyéb módszerekkel próbálkozik. Ezt nevezzük a módszerek múzeumának, hiszen hatásfokuk hosszú távon 3-15% alatti.

Tapasztalatom szerint a fenti módszerek átmeneti könnyebbséget szoktak hozni a végleges leszokáshoz azonban csak csekély eséllyel vezetnek el.

Sebők Zsolt
az érzelmek szakértője

A dohányzás története

A dohányzás története Kr. e. 5000–3000 évre nyúlik vissza, amikor is a mezőgazdasági terméket Dél-Amerikában termeszteni kezdték és a legelső időktől fogva égetés útján, a füstjének belélegzésével fogyasztották. A dohány elégetésének gyakorlata hamarosan a vallási rítusok részévé vált a régi korok embere számára a füst Istennel, vagy az istenekkel való kapcsolat jelképe.

Mivel a dohány általánosan elfogadott kereskedelmi árunak számított, a keleti- és észak-amerikai törzsek tagjai, erszénybe kötve nagy mennyiségű dohányt hordtak magukkal, és szertartások keretében vagy egy alku megpecsételéseként pipában szívták el. Életük minden szakaszában, még a gyermekkorban is pipáztak ilyen alkalmakkor.
E népek hiedelme szerint a dohány a Teremtő ajándéka, és a kifújt dohányfüst az egekbe emeli az ember gondolatait és imáit, szándékait.

A dohányt, a dohányzáson kívül még számos más módon használták, például gyógyszerként, fülfájás és a fogfájás esetén fájdalomcsillapítóként, időnként borogatásként. A sivatagban élő indiánok szerint a dohány elszívása, különösen, ha a dohányt a kis sivatagi zsálya (Salvia Dorrii) leveleivel vagy az indián balzsam, más néven köhögésgyökér (Leptotaenia multifida) gyökereivel keverik, jól gyógyítja a megfázást, sőt kifejezetten előnyös asztma és tuberkulózis kezelésére.

A békepipa, avagy a dohányzás születése
indiánok pipáznak
Jacques Cartie francia felfedező publikálta 1538-ban. Az észak amerikai “indiánok” (mert akkor már így említették a bennszülötteket) életéről, szokásairól, többek közt a pipázásról és az ahhoz kapcsolódó ceremóniákról részletesen írt. Megfigyeléseit 1535-36-ban tette az irokéz indiánoknál. Hosszabb ideig élt táborukban, megtanulta nyelvüket, részletes, beszámolót írt az általa megismert törzsek, társadalmak életéről. Ott, az amerikai kontinensen, Mexikótól északra fejlődött ki a maihoz leginkább hasonló pipázási “módszer”. A dohányzás ekkoriban túlnyomórészt kultikus jellegű volt. Jól konstruált, szépen díszített, faragott pipákat használtak. Csak férfiak dohányoztak, pipájuk fontos felszerelési tárgyuk volt, amitől halálukkor sem akartak megválni. Megesett, hogy elfelejtették a halott harcossal együtt eltemetni fegyvereit, de pipáját soha. A pipafüstöt szentnek tartották, egyenesen a Nagy Szellemtől valónak. Mondáik szerint ugyanis, amikor Manitou, (“… a Teremtés Ura, akinek lábnyomából kél fel a Nap, s akinek ujjait a folyók folyása követi …”) megelégelte a törzsek háborúskodását, alászállt a földre, egy hatalmas vörös sziklából letört egy darabot, abból pipát faragott, s annak füstjével hívta egybe valamennyi törzs vezetőit. Az egybegyűlt főnököknek azután szózatot tartott, melyben megrótta őket túlzott harciasságukért és békességre intette őket. Befejezésként, mielőtt szféráiba visszatért volna, elszívatott velük egy pipadohányt, s attól fogva szent volt a béke. A közös pipázásnak nagy jelentőséget tulajdonítottak, komolyan vették a hozzá kapcsolódó szokásokat, szabályokat. Jelentős dolgokban hozott döntések esetén, fontos megegyezések alkalmával a tárgyaló felek együtt szívtak el egy pipát, a felszálló füst tanúsította a Mennybéli előtt, hogy a megegyezések mintegy megpecsételték. Főben járó vétségnek, nyilvánvaló szentségtörésnek minősült egy ekképpen szentesített egyezség megszegése. Kiemelt fontossága, különleges jelentősége volt a Békepipának, és ekkor figyelt fel arra először az európai ember, hogy milyen nagy barátság és megbecsülés jele a dohánnyal való megajándékozás, az együtt való pipálás a bennszülöttek szokásrendszerében. Jaques Cartier révén került Európába és az európai irodalomba a békepipa fogalma. A kalumet (calumet), a békepipa hagyománya. A kalumet szó francia eredetű. Nádsípot, pásztorsípot jelent a francia nyelvben, minthogy az első európaiak nádszálnak, sípnak nevezték a karcsú, feldíszített vöröskő fejű pipákat. Hiszen nem tudták, hogy mi az.

Az indián világ jelképe. A pipaszívás szertartása szinte minden síksági törzsnél azonos volt. Csak ritkán fordult elő, hogy a dohányt élvezetszerző, pszichésen oldó hatása miatt szívták volna. A pipa, mint kultikus tárgy maga az indián mikrokozmosz. Színei, díszítése, toll és lószőr függőinek motívumai az indián hitvilágban a világegyetem alkotórészeinek felelnek meg.

A békepipa a békeeszmény különleges megerősítése – afféle diplomata-útlevél. Aki magánál hordja, bántatlanul átlépheti az ellenséges határokat. A pipa, mint útlevél: beléphet hozzánk, békét hozott magával, hiszen a mindenség üzenete, Manitou jelképe, a pipa van nála. Ezért is válhatott a dél-minnesotai bánya, a pipakövek lelőhelye az indiánok számára örök időkre a béke földjévé.

„Orvosságos emberek”, varázslók, a törzsek megbecsült öregjei őrizték és napjainkban is őrzik a szent pipákat. Díszesen hímzett bőrtokban rejtették el az avatatlanok szemek elől, s csak akkor vették elő, ha fontos elhatározásaikat, fogadalmaikat a szent pipa füstjével is meg akarták erősíteni, ha a közeledő idegent bizalmukba, barátságukba fogadták. Az indián törzsek maguk is számtalan véres csatát vívtak egymással, a békepipa elszívása és néhány törzsnél a pipaszívás szertartását követő „kalumettánc” eljárása után mindig hosszú időre megbékéltek. Az első találkozáskor az indián törzsek és nemzetségek főnökei és varázslói először mindig a békepipát nyújtották a fehér ember felé is!

Ez a szokás már Jacques Cartie előtt sok ezer évvel is elterjedt volt, hiszen a mayák Kr.e. 3-5 ezer évvel már használták a pipát és benne a dohányt.

Dohány klubÍgy volt ez akkor is, amikor Kolumbusz hajói partot értek. Bár a dohányzást hamar kipróbálták, még több, mint 100 év kellett ahhoz, hogy Jean Nicot (1530-1600, akiről a nikotin lett elnevezve) a Portugál udvarban tett kerítői megbízása során megtalálja a dohányt és a növényt, majd bemutatta Medici Katalinnak, aki azonnal megszerette és innen már rövid időn belül, néhány évtized alatt a dohány Európa hatalmasságait is kábulatba ejtette. A cigaretta a pipa előkészített változata, eleinte „szipkában” szívták, ami jobban hasonlított a pipázásra, mint az a szokás, amit ma ismerünk.

Történt, hogy IV. Murád (1623-1640-ig uralkodott) oszmán szultán, elsőként kísérelte meg az egész birodalmában a dohányzási tilalom bevezetését, a közerkölcs és az egészség védelmében – nem járt sikerrel.

IV. Jakab, angol király az új divatnak úgy próbálta útját állni, hogy 1604-ben 4.000%-os adóemelést vezetett be, a rendelet teljesen hatástalannak bizonyult, mivel ekkortájt már 7.000 dohánykereskedő működött, csak Londonban. Innentől a dohányzás terjedését már nem lehetett megállítani. A mag szárba szökkent, Euróba és Ázsia népei nyakló nélkül használták a dohányt. Az indián törzsek vénei megbotránkoznának ezen a mértéktelen viselkedésen.

A vízipipa (nargile) történetéből egyetlen gondolat elegendő számunkra:

“A cigaretta az ideges, rohanó, versengő embereknek való… Amikor nargilét szívsz, van időd gondolkozni. Nyugalomra és toleranciára tanít, és megtanít értékelni a jó társaságot.”– tartja a török hagyomány.

Ez nem sokat változott az indiánok kora óta.

Mi az, ami lényeges a dohányzás történetéből és segítheti a leszokás folyamatot?

Hosszú út vezetett eddig a felismerésig, az eredmény mégis egyetlen szó a „kapcsolat” a többi emberrel, a többi néppel, a barátokkal, a csoporttal melyhez az egyén tartozni szeretne.

Akivel egy indián a dohány révületébe esik, attól nem tart, hogy a révület alatt megtámadja őt, tehát a vele kötött béke valódi. Hiszen, aki dohányzik, az békében él a többiekkel, tartozik hozzájuk, jó kapcsolatban van velük.

Amikor egy élethelyzetben az egyén választ a dohányzás és a nem-dohányzás között, azt is választja, hogy tatozik-e az adott csoporthoz vagy sem. Egy 16-18 éves élethelyzetben jó érzés tartozni a jófejek csoportjához és dohányozni velük és rossz érzés nem dohányozni és nem tartozni hozzájuk. Amikor az egyén választ, mindig a kisebb feszültséget okozó megoldást választja. Kisebb rossz dohányozni, nagyobb rossz egyedül lenni, barátok és jófejek nélkül. Amikor az egyén szeretne a cigarettától megszabadulni, a “rossz nem-dohányozni és egyedül lenni” érzése jelenik meg erőteljesen. Az egyén úgy érzi, hogy csak akkor tud megnyugodni, ha rágyújt és a “dohányzás + jófejek” érzés választja ismét.

Sebők Zsolt

Képek: wikipedia.org

Garanciáról

Sok szolgáltató használja a garancia nyújtást, annak érdekében, hogy az ügyfelei bizalmát elnyerje. Kezdetben mi is használtuk ezt a módszert.

Miért szüntettünk meg a garancia vállalást?

1. Hogy növelhessük a leszokási arányt.

A jelentkezők egy része (kb. 20%) úgy gondolta, hogy az ő leszokásáért én vagyunk a felelősek. Úgy vélték, ha eljönnek egy találkozóra és befizetik a díjat, akkor nekik semmit sem kell tenniük, mintha egy fogorvosnál lennének – hátradőlnek a székben és a többit a szakember elvégzi magától. Így nem lehet leszokni a dohányzásról
A dohányzás szokását, maga a dohányos hozta létre, ő is képes megszüntetni, én csupán az utat tudom megmutatni, amin sikerrel járhat, így a változás közös munkánk eredménye. Olyan ez mintha a szokásait egy zsákban őrizné és én csak abban segítenénk, hogy a zsák, hogyan nyílik és mit érdemes Önnek kipakolnija belőle. Én nem nyúlhatok bele az Ön “zsákjába”.
Mi is lenne abból ha én mondanám meg, hogy Önnek hogyan kell viselkednie? Az Ön szabadságának korlátozása és ez se Önnek, se nekem nem hozhat jót, sőt még törvénybe is ütközne.

2. Hogy jelentősen csökkenthessük a leszokási program díját.

Amikor egy szolgáltatás árát tervezünk, azzal számolunk, hogy a garancia érvényesítése költségeket fog termelni, ezeket a költségeket bele kell számolni a szolgáltatás árába.

  • A jelentkezők 80%-a számára elegendő egyetlen találkozó a leszokáshoz, őket miért kellene plusz költségekkel terhelni?
  • A jelentkezők 0,5-1%-a az első 15 percben érzi,  hogy nem tud velem együtt dolgozni. Ekkor megköszönöm a bizalmukat és vagy átirányítom egy kollégához őket, vagy fizetés nélkül távoznak.
  • A jelentkezők kb. 19%-ból, 15-16% számára a második találkozó meghozza a leszokást, mert már pontosan tudják, hogy mi a folyamat és nekik mi benne a teendőjük és azt is tudják, hogy most-már könnyedén végre tudják hajtani a változást.
  • Marad kb.3-4% akik az első találkozó tapasztalatai alapján úgy gondolják, hogy ez a módszer nem nekik való, mert csak annyi történt, hogy valaki rábeszélte őket, hogy ezzel a módszerrel próbálják meg a leszokást. (Pl. a doktor úr a kórházban, vagy a házastársuk otthon…)

Ezekkel a változásokkal le tudtuk csökkenteni leszokás költségét több mint 60%-al. Így megfelelő számú ügyfelet tudunk kiszolgálni, egyedülálló minőségben.

Álljon itt demonstráció ként Éva története…
Éva 51 éves buddhista tanítómester, 27 éve meditál naponta 2-3 alkalommal, jártassággal rendelkezik sokféle mentális gyakorlatban. A cigarettáról való leszokás mégis kifogott rajta. Már 36 éve dohányzott amikor felkeresett. Naponta mindössze 10-14 szál cigarettát fogyasztott, de ettől már sehogyan sem tudott megszabadulni.
Az első találkozón nem tudtuk a teljes munkamenetet végrehajtani a tervezett 100 perc alatt. Amikor Éva kinyitotta a szemét, csak ennyit kérdezett:
– És akkor most jön az, hogy nem gyújthatok rá soha többé, akármit is érzek?
– Szerintem ma nem szokott le, – mondtam neki – ha úgy érzi, hogy rá kell gyújtania,  tegye meg, ne korlátozza és kényszerítse önmagát, attól csak feszült lesz és hízhat is. Egyikre sincs szüksége.
Éva ezen meglepődött és elgondolkodott.
Megbeszéltük a következő találkozót néhány nappal későbbre.
A második találkozó kb. 70 percet vett igénybe, ezalatt a teljes folyamaton végig tudtunk menni.
Amikor Éva kinyitotta a szemét csak ennyit mondott:
– Most leszoktam, és könnyebben ment mint gondoltam. – mosolygott derűsen.
– Most igen. – válaszoltam neki.
Éva pontosan érzékelte a különbséget a két találkozó hatása között.
Kipihenten távozott és azóta sem gyújtott rá és semennyit sem hízott.
(ennek már több mint 7 hónapja)

 

Az elvonási tünetek nélkül, avagy mi lesz a nikotinnal?

Sokan gondolják, hogy a függésük a nikotinnal van kapcsolatban és amíg a nikotin a testükben jelen van, addig a függésükkel sem tehetnek semmit.
Tapasztalataim alapján ez egy kicsit másként lejátszódó folyamat.

Ha van kedve, egy kísérlet erejéig figyelje meg önmagát!

A testében hol érez érzést, amikor nem gyújthat rá?

Valahol jelentkezni fog egy érzés, amely az idő múlásával oly erős lesz, hogy minden figyelmét le fogja kötni és alig tud mellette másra figyelni, ettől akár ingerlékennyé is válhat.
Ezt a jelenséget nevezik levonási tüneteknek. Ezek az érzések a tudattalanban tárolt élmények miatt jelennek meg. És amikor rágyújt azonnal eltűnnek az érzések és a dohányos megnyugszik.

A nikotin egy ajzó szer, ami két órás felezési idővel ürül ki a testből. Amikor egy dohányos, elszív egy cigarettát akkor a nikotin felpörgeti éppen csak annyira, hogy ne hallja azt a “belső hangot”, ami az érzések révén megjelenik. Ez ahhoz hasonlít, mint amikor valaki nézi a tévét és a reklámok szignáljakor felkapcsolja a hajszárítót, mert nem szereti a reklámok “hazugságait” így a zajban nem fogja hallani a tévét. A találkozók során közös munkával – hogy a példánál maradjunk – egy olyan csatornát állítanánk be a “tévéjén”, amin nincsenek “reklámok”. Nézheti amennyit csak akarja, soha többet nem kell a “hajszárítóval” (vagyis a cigarettával) elnyomnia a nem kívánatos műsort.
A találkozót követően a legtöbben arról számolnak be, hogy már hazafelé nincs kedvük rágyújtani.

Leszokás a dohányzásról plusz kilók nélkül?

A legtöbb dohányost az elhízástól való félelem tartja vissza, hogy a leszokást gyakorlatban is elhatározza és lépéseket tegyen érte. Mindez azért történhet így, mert környezetünkben a legtöbb sikerrel leszokott dohányos a keletkező érzéseit – vagy segítséggel, vagy anélkül – félre tolja, vagy egy  újabb szokással eltereli a saját figyelmét. Ez ahhoz hasonlít, mint amikor egy kisgyermek sír az egyik játékáért és egy másikat adunk a kezébe, hogy ezzel eltereljük a figyelmét. A sírása lehet, hogy meg fog szűnni, de a vágya nem tűnik el az első játék iránt. És ameddig ez a “vágy” jelen van, valamilyen formában figyelmeztetni fogja gazdáját.

Pontosan így működik ez a dohányosok esetében is. Aki eltereli figyelmét a a dohányzás elhagyásakor keletkező érzéseiről, az nagy valószínűséggel, megindult a hízás útján. Mivel a tudattalanban jelenlévő érzések rendszeresen figyelmeztetik jelenlétükkel a feldolgozatlan érzelmekre.

Az érzelmek feldolgozása esetén a leszokást követően nem fog jelentkezni a hízás, mivel a tudattalanban megszűnik az az érzelem ami a dohányzást mozgatta. Miután a dohányzást nem mozgatja semmi, nincs szükség helyettesítő, vagy figyelem elterelő gyakorlatokra. Ezért a hízás sem fog jelentkezni.

Cigi és a cukor

A dohányzás “szárít”. A dohányzás révén füst és az aromát rögzítő cukor (cigaretta típustól függően 8-18%) is bekerül a dohányos szervezetébe.

Könnyen megfigyelhető, ha cukorban gazdag élelmiszert fogyaszt, utána rövidesen vízre lesz szüksége. Amikor a dohányzás során cukor kerül a szervezetbe – vizet von el, más szavakkal, a cukor szeret sok vízben oldódni. Ez a folyamat sok évi dohányzás esetén egy lassú száradást hoz létre a szervezetben, még akkor is ha igyekszik elegendő vizet fogyasztani.
A füst is egy szárító folyamatot hoz létre. Gondoljon csak a sonkára, kolbászra, szalonnákra, füstölt hal féllékre, mind-mind a füst által lettek szárítva, tartósítva.
Azon a napon amikor leszokik a dohányzásról, a szervezete több vizet fog kívánni és azt remekül el is fogja tárolni, hiszen a sejtek a friss vízzel tisztítják magukat. Ez a folyamat, amennyiben Ön fogyaszt napi 2-3 liter vizet (Az üdítő ital itt nem számít víznek!) a testének sejtjeit feltölti. Ez a vízzel való feltöltődés csak egy visszatérés az egészséges állapotba.
Ez a feltöltődés kihat állóképességének megnövekedésére is, következményképpen akár 0,4 – 1,2 kg súly többletet is okozhat. Hiszen amihez viszonyítja a testsúlyát az az állapot egy kismértékben kiszáradt állapot volt éveken keresztül. Ez a súly gyarapodás azonban nem fog megjelenni a derékbőségének növekedésében, hiszen minden sejtje felvett egy picivel több vizet. Ettől még a teste formája semmit sem fog változni. Amennyiben Ön a dohányzás ideje alatt is fogyasztott 2-3 liter vizet és minimális kávét (hiszen a kávé is vízhajtó hatású) akkor valószínűleg 0-0,5 kg víz gyarapodást fog a testében megfigyelni, ami nem számottevő. A dohányzás “szárít”, tehát ha elhatározta, hogy leszokik, kezdheti azzal, hogy óránként megiszik 1 pohár vizet. Ezzel a módszerrel, könnyebb lehet a leszokása is és biztosabb a test tisztulása. Az első néhány napban, a nagyobb vízfogyasztással együtt jár a gyakori ürítés is, ami a tisztulás után csökkenni fog.

Sikertörténetek

Köszönettel és hálával tartozunk mindazoknak, akik bizalmukkal megtiszteltek, és hozzánk fordultak, hogy segítségükre legyünk a dohányzásról való leszokásban.
Az elmúlt időszakban sokan kerestek minket fel ezzel a kéréssel. Az itt olvasható köszönetnyilvánítások tőlük érkeztek:

A dohányzás és én – én és a dohányzás…
avagy a csata ami bő húsz évig zajlott.

Az eltelt idő alatt többször rövidebb-hosszabb időre megváltunk egymástól, volt, hogy a terhességem okán, volt, amikor egy műtét utáni állapot buzdított, volt, hogy az „agyban eldöntöttem” fejezet következett, volt olyan is, amikor úgy éreztem, mindenben tudok határozottan, keményen dönteni… ebben miért is ne? Szóval számtalanszor leraktam, aztán újra és újra visszatértem. Tavaly már mosolyogva jegyeztem meg, egy 2 hónapja tartó nikotinmentes időszakban: Most nem dohányzom, de nincsenek illúzióim. És lőn- ismét cigi volt a kezemben, ismét a dohányosok táborában voltam. És valóban már nem voltak illúzióim.
Aztán, ott ültem Zsoltnál, meleg teát szürcsölve vártam, mi történik? Persze előtte azért elszívtam még egyet, egy utolsót.
Tudatosan készültem, az előtte való hetekben figyeltem magam, mit érzek, hogyan jelez a testem, ha jön a hiány, mit teszek, ha mégsem gyújtok rá, stb. Nem először tettem így, mégis úgy éreztem, ez most más lesz.
Eddig fontos volt, hogy találjak valami nagyszerű, mindent felülmúló, abszolút önkifejező indokot, miért teszem le a cigit? Mert ugye azt mondják, akkor működik igazán, ha ez felülír mindent. Nekem most teljesen átlagos az ok: a párom nem dohányzik, ezért én sem szeretnék rágyújtani.

A kezelés után könnyűnek, szabadnak éreztem magam, de tudtam, idővel jön majd a feketeleves. És jött is, kár szépíteni. Ment az agyalás, alkudozás, kérdések tömege: milyen egy dohányos? És milyen egy nem dohányos? Miért baj, ha valaki rágyújt? Hogyan jutalmazom magamat ezentúl? Mi történne, ha most elszívnék egy cigit? Attól még ugye nem leszek rossz ember? Mi van, ha csak egy szálat?…stb. Ördögi csata volt, de csak agyban. Semmi testi tünet, semmi éhínség, semmi remegés! Így hát nem is éreztem szükségét, hogy kezembe vegyek egy cigit és meggyújtsam. Néha, ha nagyon kellett, felsóhajtottam és hangosan kimondtam: Jaj, de rágyújtanék! Ennyi…
Pár hete az egyik képzésen egy érdekes feladatot kaptunk. Párt kellett választanunk magunknak és bő tíz percen keresztül „utánozni” kellett a másikat, mintha belebújnánk a bőrébe. Egy fiatal srácot kaptam páromul, aki kissé feszengve ment bele ebbe a helyzetbe, és néhány perc múlva, jobb ötlet híján kiment az erkélyre. Mosolyogva követtem, tudtam, most rá fog gyújtani. Azt is tudtam, nekem ezt nem kell megtennem, csak, ha úgy döntök.
Melléültem, nyúltam a cigarettás doboz felé, kivettem egy szál cigit, kezembe vettem, és anélkül, hogy meggyújtottam volna, beleszívtam, kifújtam a füstöt, leráztam a hamut… ugyanúgy, ahogyan ő tette. Egy rövid villanásnyi időre átsuhant az agyamon, hogy meggyújtom, aztán mégsem.
Most úgy érzem, ez az utolsó leszokásom. 2013. október 22. 12.30 – azóta nem gyújtotta rá.

Köszönettel, Gombos Brigitta
Idea Tanácsadó Iroda tulajdonosa
2014. március 1-e van.

Csak szeretném megköszönni a mai rám fordított időd, ugyanis nem volt hiába.
Nagyon furcsa dolog történt velem már hazaúton: érzelmileg egyáltalán nem akartam azonnal a kapuban rágyújtani (nálam minden változást eddig cigarettázás kísért: leszállok a buszról, kimegyek a kapun etc.).  Megszokásból még rágyújtottam volna (szóval, mert így szoktam) de nem hiányzott. Gyümölcsöt és vizet akartam fogyasztani. Mondtad, hogy elkezdte magát rögtön tisztítani a test. Érdekes: a körútra érve, majd a Rákóczi úton sétálva egész egyszerűen nem tudtam közlekedni, csak úgy, ha a számon zsebkendő volt, annyira érzékeny lettem még a más eredetű füstre (szmogra, toxikus anyagra) is.

Kaszás dülő – ahova utána mentem, a viszonylag zöldövezeti területekhez sorolható, ott a parkolóban tőlem sok-sok méterre beindítottak egy autót… csípte a torkomat a  füst!
Esküszöm, hogy idáig normálisan közlekedtem! Ezek a dolgok nem zavartak!
Aztán hazaértem barátaimhoz, ahol most egy hónapig lakom… itt mindenki nagy bagós. Rettentően zavar a füst. Csak néztek, nem hitték el, hogy mi van (tegnap éjjel ebben az órában egymás után szívtam a cigiket).
Érzem, hogy lesznek nehéz pillanatok, de nem érzem azt a klasszikus elvonási tünetet. Inkább a tevékenységek szintjén érzem, hogy valami mást kell csinálni, mint eddig. A dohányosnak minden perce be van táblázva 🙂 most ezeket az üresjáratokat kell megtölteni élettel.
Holnap átköltözöm nagyihoz… ő sem dohányzik.
Kimosom a ruhatáram, és meditálok.
Neked minden jót és remélem, még majd megyek, más problémák okán, majd ha a kisbabával lehet már utazni, vagy valami.

Üdvözlettel:
Cs. Orsolya

A találkozót követő napon megpróbáltam, és nem tudtam visszaszokni a dohányzásra. Óráig elfelejtetem rágyújtani, majd este azon kaptam magam, hogy egész nap nem dohányoztam. Erre vágytam évek óta.

V. Mária
2013. április

Mikor olvastam a honlapodat, arra gondoltam hogy pont ez az, amire nekem szükségem van. Az elhatározás már egy ideje megvolt bennem, mégsem szoktam le a dohányzásról, úgyhogy arra gondoltam, belevágok és csak bíztam benne, hogy így végre meg tudok szabadulni a függőségemtől.

Sikerült is!
Energiával feltöltve jöttem el Tőled és azóta is nagyon pozitív élményként élem meg, hogy immáron lassan 3 hónapja nemdohányzó vagyok.
Egy percig nem szenvedtem és nem vágyódtam a cigi után és ez az, amit a hipnózisnak köszönhetek. Nemhogy nem jelentett nehézséget leszokni a dohányzásról, még külön örömet is jelentett, főleg hogy nem kellett változtatnom a szokásaimon (reggeli kávé, barátokkal való összejövetelek, amiknek fontos része volt a cigaretta )mivel nem éreztem késztetést, hogy rágyújtsak, még akkor sem, ha körülöttem mindenki dohányzott.
Azon ritka alkalmak egyike volt ez számomra, amikor azt kaptam, amire számítottam, úhogy ezúton is köszönöm!
Niki