A legtöbb dohányost az elhízástól való félelem tartja vissza, hogy a leszokást gyakorlatban is elhatározza és lépéseket tegyen érte. Mindez azért történhet így, mert környezetünkben a legtöbb sikerrel leszokott dohányos a keletkező érzéseit – vagy segítséggel, vagy anélkül – félre tolja, vagy egy  újabb szokással eltereli a saját figyelmét. Ez ahhoz hasonlít, mint amikor egy kisgyermek sír az egyik játékáért és egy másikat adunk a kezébe, hogy ezzel eltereljük a figyelmét. A sírása lehet, hogy meg fog szűnni, de a vágya nem tűnik el az első játék iránt. És ameddig ez a “vágy” jelen van, valamilyen formában figyelmeztetni fogja gazdáját.

Pontosan így működik ez a dohányosok esetében is. Aki eltereli figyelmét a a dohányzás elhagyásakor keletkező érzéseiről, az nagy valószínűséggel, megindult a hízás útján. Mivel a tudattalanban jelenlévő érzések rendszeresen figyelmeztetik jelenlétükkel a feldolgozatlan érzelmekre.

Az érzelmek feldolgozása esetén a leszokást követően nem fog jelentkezni a hízás, mivel a tudattalanban megszűnik az az érzelem ami a dohányzást mozgatta. Miután a dohányzást nem mozgatja semmi, nincs szükség helyettesítő, vagy figyelem elterelő gyakorlatokra. Ezért a hízás sem fog jelentkezni.