A hipnózist története során sokszor szemfényvesztések kellékeként használták. Erre talán szemléletes példa Thomas Mann Mario és a varázsló című kisregénye, melyben Cipolla, a mágus arra veszi rá Mariót, hogy csókot adjon neki, Mario a hipnózis alatt ugyanis szerelmét látja a mágusban.

Vagy Verne Gyula, Sándor Mátyás című regényében, ahol a főszereplő több alkalommal is hipnotizál valakit, célja elérése érdekében.

1. A hipnózissal való visszaélés etikátlanságának szép példája, amit művében e két úr megfogalmazott.

2. Egy kés nem tehető felellőssé, hogy a vacsorát szeletelik fel vele, vagy a szomszédot. Más szavakkal az eszköz nem okolható az őt használó ember tetteiért.

3. Nem Sándor Mátyás vagy Cipolla mágus részéről, hanem az írók részéről, akik a hiszékeny és a témában járatlan olvasóknak olyanokat mesélnek, ami nem is létezik. Hogy egy hasonlattal éljek Thomas Mann vagy Verne Gyula csak annyira pontos képet festett a hipnózisról mint, Verne Gyula Utazás a Holdba, című regényében az űrutazásról. Ma már pontosan tudjuk, milyen felszereléssel lehet a világűrből élve visszatérni még, ha a Holdon nem is szállnak le. Ha visszaemlékszünk, Verne a Hold felé egy ágyúval lőtte ki utasait, akik időnként kinyitották a hátsó ajtót, hogy ezt-azt kidobjanak a lövedékből. Ahhoz képes, hogy Verne 100 évvel korábban elmondta az űrutazás elvét, szép teljesítmény egy ilyen pontos jóslat. Az Ő űreszközével viszont nem tudnánk felszállni. Ugyanígy néz ki a hipnózisról alkotott képe is. Izgalmas egy regényben, ezekkel a módszerekkel azonban semmit sem lehetne elérni, mert Ön egy ponton azt mondaná nagyra nyitva a szemeit: „Ez valami vicc? Most szórakozik velem?” Aztán habitusának megfelelően, megjegyzést tenne, majd távozna.

Így nem lehet leszokni a dohányzásról, még csak a másik ember akaratát sem lehet irányítani a beleegyezése nélkül.

Az egyik, amit fontos megérteni, hogy a XIX. század végi hipnózissal foglalkozó kutatók egy része magát felsőbb rendűnek gondolta, mivel ők valami olyanhoz értettek, amihez a többi halandó nem. Ezért úgy gondolták, hogy a hipnotikus állapot során olyan instrukciókat (szaknyelven: szuggesztiókat) tehetnek a kliensük elméjébe, amit ők „doktorként” kitaláltak.

Azt a gyakorlatot követték, hogy pl. valakit úgy kell kigyógyítani a túl sok borivási betegségéből, hogy mély hipnotikus állapotban be kell vésni a tudatába, hogy amikor boros üveg, vagy boros pohár kerül a kezébe, keze remegni kezd, az üveget elejti, a poharat éppen, hogy meg tudja tartani és jobb, ha leteszi… stb. Ez a módszer a kliens szabadságának korlátozása. Erre csak azért voltak képesek akkoriban, mert a kliensek kimondatlanul hozzájárultak ahhoz, hogy velük ezt tegyen a doktor mait csak szeretne, mert olyan nagy “mágusnak” tartották a doktort.

Ma már sokkal fejlettebb személyiségek vagyunk. A földlakók többsége nem fog bedőlni egy ilyen átlátszó trükknek.
A XXI századi hipnózis ez elmélyült állapotot arra használja, hogy segítse az egyént az életében jelenlévő problémák helyreigazításában, saját szándékai szerint.