A hipnózis, önhipnózis és a meditáció azonos tudatállapotok, amit minden ember ismer, akár gyakorolja ezeket a technikákat, akár nem.
Hiszen, úgy nem tud élni ember a földön, hogy 1 hétnél hosszabban nem alszik egyáltalán, mert abba belehalna.
Amikor pedig alszunk, vagyis kezdünk elaludni, a szemünket lecsukjuk, elkezdünk mélyülni, elménk elkezd csendesedni. Mélyülni annyit jelent, hogy az agyhullámaink lassulni kezdenek.
Ébrenlét, figyelő, aktív állapotban, béta agyhullámok: 13–25 Hz.
Csukott szem, nyugodt, ellazult állapot, alfa agyhullámok: 7-12 Hz.
Mély ellazult állapot, vagy könnyű alvás, théta agyhullámok: 4–7 Hz.
Mély alvás, delta agyhullámok: 4 Hz alatt.
Amikor valaki meditál, akkor a gondolatinak kiürítésével és lélegzetének megfigyelésével az agyhullámait képes nagyon lelassítani. Néhány nap gyakorlás révén a 7-10 Hz közötti ébrenléti állapot is elérhető, meditációban pedig a 4-5 Hz. Ehhez persze csendes, ingermentes környezet és szótlanság szükséges, ahol senkivel sincs kontaktus és megoldott az étkezés és a tisztálkodás is. Ezeket a módszereket főként a szerzetesek hagyományai őrzik, bár minden ember, aki abban a környezetben gyakorol képes ezt a végtelen békés (lassú agyhullám) állapotot megtapasztalni.
Ezekbe az állapotokba minden embernek van betekintése az alvásán keresztül, akár gyakorolja a meditációt akár nem. Amikor elalszunk, az agyi hullámok csökkenése automatikusan bekövetkezik.
Aki álmodik, biztosan abban a tudatállapotban van, mint az, aki éppen egy hipnózis programon vesz rész. Ebben a tekintetben az önhipnózis a vezetett hipnózis és az álom között nincs különbség.
Az önhipnózis egyik remek módszere pl. az agykontroll. Valószínűleg José Silva az agykontroll alapítója, azért ezt a kifejezést választotta, mert nem akart küzdeni a „hipnózis” szó mögött megbújó előítéletekkel.
Hipnózisról akkor beszélünk ha az elmélyült tudatállapotot azzal a szándékkal keressük, hogy ott változást, gyógyulást hozzunk létre. Ha egyedül megyünk ezzel a céllal (mint pl. az agykontrollban, az nlp-ben, vagy más hasonló technikákban), akkor azt önhipnózisnak nevezzük. Meditációról akkor beszélhetünk, ha az elmélyült állapotot az elme csendjéért keressük fel. Az itt szereplő fogalmakat szerte a világban sokan, sokféle módon használják. Pl. a vezetett meditáció egy szép kifejezés, mert a békét keresi a hallgató, valójában, definíció szerint hipnózis, csak a kolléga szépen fogalmazott.
A legtöbb dohányzásról leszoktató hipnózis módszer a fentiek alapján egy kipróbált és kifinomult módszer formájában próbál új viselkedési mintákat tölteni a kliens elméjébe. Vagyis arra próbálja rávenni a jelentkezőt, hogy egy meglévő gyakorlat helyett egy újat sajátítson el.
Ebben az esetben a hipnotizőr, a kliens számára kívánatos képeket rajzol a kliens tudatának mélyébe, és arra kéri, hogy ezeket e képeket Ő is erősítse meg azzal, hogy több alkalommal lejátssza őket. Ez már sokkal jobb, mint Cipolla mágus műve, bár még mindig a hipnotizőr tesz képeket, viselkedési mintákat a kliens elméjébe. Természetesen olyan képeket, amivel a kliens egyetért. A módszer ezért is képes működni, bizonyos mértéig. Ezzel a módszerrel sokan szoktak már le a dohányzásról. Bár azok is sokan vannak, akik ilyen módszer után minket is felkeresnek, mert nem tudtak leszokni.
Valójában azzal van a probléma, hogy beteszünk valami olyat a leszokni vágyó ember tudatába, ami ott korábban nem volt, és azt nem Ő találta ki, hanem a terapeuta. Ezt a lépést ma nem tekintjük etikátlanságnak.
150 éve még, ha valaki megölt egy embert és azt „hivatalos” párbajban tette, mentesült a törvény vádja alól. Ma viszont nincs ilyen kivétel.
A fent bemutatott módszer nézeteim szerint komoly beavatkozás a leszokni vágyó emberek szabad akaratába, ezért én olyan módszert használok ami visszaadja a jelentkező szabadságát saját tettei felett.